CSESZKA EDIT (1935-1991)


Szerkesztő: Síkfalvi Judit

Cseszka Edit 1935. június 22-én született Esztergomban. Elemi iskoláit szülővárosában, végezte, majd Dorogra került. Itt hallott a Békés-Tarhoson, Gulyás György által 1946-ban szervezett zenei gimnáziumról, amelynek 1951 és 1954 között volt hallgatója. Itt egész életre szóló élményeket szerzett. Maga mesélt arról, hogy micsoda élmény volt a tarhosi zenepavilon építésében részt venni, annak megnyitóján – amelyen Kodály személyesen is jelen volt – énekelni. Itt érett meg benne az elhatározás, hogy muzsikus lesz. Az intézményben érettségizett 1954-ben. (A sors fintora, és az akkori politika jellemző gesztusa volt, hogy a zeneiskolát egy népművelési miniszteri rendelettel még ebben az évben megszüntették.) Gulyás Györggyel később sem szakadt meg a kapcsolata, a méltán világhírű Debreceni Kodály Kórusnál az ő keze alatt dolgozott betanító karnagyként csakúgy, mint Pap Enikő vagy Erdei Péter.

Tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola karvezetés-ének szakán folytatta, ahol Kodály Zoltán és Vásárhelyi Zoltán növendéke volt. Diplomája megszerzésének évében, 1959-ben a XV. kerületbe, Rákospalotára került. Kezdetben a Bocskai Utcai Általános Iskolában tanított, már itt elkezdte szervezni a Tavasz Ifjúsági Kórust, amelynek a Csokonai Művelődési Ház adott otthont. A kerület vezetése felismerte a fiatal tanárnő tehetségét, aki két középiskolájában, a Dózsa György Gimnáziumban és a Petőfi Sándor Közgazdasági Szakközépiskolában is kórust alakított. Az igazi áttörést az jelentette, amikor 1968-ban átkerült az ének-zenei tagozatú Rädda Barnen Utcai Általános Iskolába. Itt, emelt óraszámban, az úgynevezett Kodály-módszerrel tanítottak. A zenei tagozat megalapítását némelyek tévesen Cseszka Edit nevéhez kötik, ezt azonban még Csizmadia Imre indította el 1957-ben. Kodály maga is többször járt az intézményben. Edit néni munkáját az alsó tagozaton dr. Bádonyi Istvánné segítette. Az első hazai és nemzetközi sikerek az 1970-es években kezdődtek. A Rädda gyermekkarának 1974-es jugoszláviai (Celje) fesztiválon való részvételével, a Tavasz – akkor már – Nőikar 1977-es finnországi útjával, kilépett a nemzetközi porondra is.

A Tavasz Nőikar 1977-ben a Magyar Televízió által szervezett Ki mit tud?-on második helyezést ért el. A Magyarországon legrangosabbnak számító Debreceni Nemzetközi Kórusversenyen 1976-tól a 80’-as évek közepéig minden alkalommal elvitte valamelyik együttesét. Nehéz volna felsorolni az összes helyszínt, ahol kórusai megfordultak, pódiumra léptek. A teljesség igénye nélkül, Magyarországon: Pécs, Veszprém, Debrecen, Budapest, Szeged, Gyula Vác… Külföldön: Finnország, Franciaország, Spanyolország, Németország, Görögország, Írország, Kanada, Olaszország…

A hatvanas évektől kezdve kitűnő munkakapcsolat alakult ki közte és a
kerületben élő, alkotó Karai József zeneszerző között. A komponista több művét személyesen Cseszka Editnek, illetve valamelyik együttesének ajánlotta. Ezek közül kettőt kell mindenképpen kiemelni. Az egyik a „Tavaszi dal” című, amely kitűnő, úgynevezett ráadás-szám lett az évek során, olyannyira, hogy a művet a Tavasz Kórus már vezénylés nélkül is bárhol-bármikor elénekelte. Igazi ünnep volt, amikor az igen virtuóz zongorakíséretet maga a szerző vállalta. A másik, a Beney Zsuzsa költő vesére komponált „Éjszaka”. Ez a mű magán viselte a XX. századi modern hangzás minden jellegzetes elemét, és az ősbemutató után számtalan sikert hozott mind az énekkarnak, mind a karnagynak. 1980-ban, a Franciaországi Toursban ennek megszólaltatásáért kapott az együttes különdíjat, Cseszka Edit pedig karnagyi elismerést.  Több kortárs zeneszerző alkotásának bemutatása fűződik a nevéhez, így a tarhosi diáktárs Szokolay Sándoré, vagy Pertiss Jenőé, Lendvay Kamillóé. Ők érdemesnek találták, hogy a Tavasz Kórus próbáin, személyesen adjanak tanácsokat a kórusművek betanításához.

Szakmai nyitottságát mutatja, hogy 1987-ben elfogadta a felkérést, hogy a Tavasz Nőikar, a Honvéd Művészegyüttes Férfikarával kooperálva részt vegyen Tolcsvay László: „Magyar Misé-jének” lemezfelvételén és bemutatóján a budapesti Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Ezzel a művel, majd a szerző „Mária Evangéliuma” című munkájával hazai és nemzetközi turnékra juttatta el a „lányokat”. 1986-ban megalapította a Vásárhelyi Zoltán Férfikart, amely szintén a mai napig működik a Csokonai Művelődési Ház támogató segítségével. Álma, hogy bécsi mintára „férfi vegyeskara” legyen, egy alkalomra teljesült. A Vásárhelyi Férfikar és a Rädda fiútagjainak alkalmi egyesítésével 1988-ban részt vehetett egy Nyugat-berlini kórusfesztiválon.

Szívóssága, munkabírása, eleganciája, ügy- és emberszeretete legendássá tették alakját.Akik személyesen ismerték, tanúsíthatják, hogy a munkában fáradhatatlan volt, ehhez stabil családi hátteret férje, Csonka Ferenc adott, aki mindenben segítette feleségét, s haláláig hű társa volt. A betegség élete virágjában terítette le, 1991. szeptember 11-én, Budapesten hunyt el, hatalmas szakmai örökséget hagyva maga után.


A Kórusok Országos Tanácsa (KÓTA) 2009-ben posztumusz KÓTA-Díjban részesítette.





Emlékezzünk ezzel a videóval Edit nénire. Az összeállítást Jármer Károly készítette. Köszönjük.